A Spinetoram szállítójaként első kézből tanúi voltam ennek a hatalmas rovarirtó szernek a modern mezőgazdaságban. A spinetoramot, a rovarirtó szerek spinosyn osztályának tagját széles körben használják nagy hatékonyságának köszönhetően a kártevők széles spektruma, az alacsony emlős toxicitás és a viszonylag alacsony környezeti hatás ellen. Ugyanakkor, mint sok peszticid, a spinetoram elleni rezisztencia kialakulása az utóbbi években jelentős aggodalomra ad okot. Ebben a blogban belemerülem a spinetoram elleni rezisztencia fejlődésének mechanizmusába, feltárva a játékban részt vevő biológiai és ökológiai tényezőket.
A spinetoram és annak cselekvési módjának megértése
Mielőtt megvitatnánk az ellenállást, elengedhetetlen a spinetoram működésének megértése. A spinetoram a Saccharopolyspora spinosa talajbaktérium fermentációs termékeiből származik. A rovarok idegrendszerére hat a nikotin-acetil-kolin receptorokhoz (NACHR) és a gamma-aminobutisav (GABA) receptorokhoz kötődéssel. Ez a kötés megzavarja a normál idegimpulzus átvitelét, ami hiperexcitációhoz, bénuláshoz és végül a cél rovarok halálához vezet.
Az ellenállás fejlődésének mechanizmusai
Genetikai mutációk
A spinetoram elleni rezisztencia kialakulásának egyik elsődleges mechanizmusa a célreceptorok genetikai mutációi. A nachr -os vagy a GABA receptorukban lévő mutációkkal rendelkező rovarok csökkent affinitással járhatnak a spinetoram iránt. Ennek eredményeként a rovarirtó kevésbé hatékonyan kötődik ezekhez a receptorokhoz és megzavarja az ideg működését. Az idő múlásával, ha ezek a rezisztens rovarok túlélik a spinetoramnak való kitettséget és szaporodnak, akkor a rezisztens gének gyakorisága a populációban növekszik.
Például a tanulmányok kimutatták, hogy a Diamondback Moth (Plutella Xylostella) egyes populációi kialakultak a spinetoram elleni rezisztenciával a nachr génjeik mutációi miatt. Ezek a mutációk megváltoztatják a receptor szerkezetét, megnehezítve a Spinetoram kötését és toxikus hatásainak gyakorlását.
Fokozott méregtelenítés
Az ellenállás másik általános mechanizmusa a fokozott méregtelenítés. A rovarok különféle enzimekkel rendelkeznek, például citokróm P450 monooxigenázok, glutation S-transzferázok és karboxil-észterázok, amelyek lebonthatják és kiküszöbölhetik az idegen vegyületeket, ideértve a peszticideket is. Amikor a rovarokat többször ki vannak téve a spinetoramnak, akkor szabályozhatják ezen méregtelenítő enzimek előállítását.
Ez a megnövekedett enzimaktivitás lehetővé teszi a rovarok számára, hogy gyorsabban metabolizálódjanak és kiszabadítsák a spinetoramot, mielőtt elérhetik a célreceptorokat, és árthatnak. Például, a ház légy egyes törzsei (Musca domestica) magasabb szintű citokróm P450 enzimszintet mutatnak, amelyek hozzájárulnak a spinetoram elleni rezisztenciájukhoz.
Viselkedési ellenállás
A genetikai és biokémiai változások mellett a viselkedési rezisztencia szerepet játszhat a spinetoram ellenállás kialakulásában is. Egyes rovarok megváltoztathatják viselkedésüket a rovarirtó jelenlétére adott válaszként. Például elkerülhetik azokat a területeket, ahol a spinetoramot alkalmazták, vagy csökkenthetik a kezelt növények táplálását.
Ez a viselkedési alkalmazkodás csökkentheti a rovarok spinetoramnak való kitettségét, növelve a túlélési esélyüket. Az idő múlásával az ilyen viselkedési tulajdonságokkal rendelkező populációk egyre gyakoribbak lehetnek, ami a spinetoram hatékonyságának általános csökkenéséhez vezet.
Az ellenállás fejlődését befolyásoló tényezők
A használat gyakorisága és intenzitása
A spinetoram használatának gyakorisága és intenzitása fő tényezők, amelyek befolyásolják az ellenállás fejlődését. Ha a spinetoramot ismételten vagy nagy adagokban használják, akkor a rovarpopulációra gyakorolt szelektív nyomás növekszik. Ez azt jelenti, hogy a rezisztens egyének nagyobb valószínűséggel élnek túl és szaporodnak, ami a rezisztens gének gyakoriságának gyorsabb növekedéséhez vezet a populációban.
Ennek a kockázatnak a csökkentése érdekében fontos az integrált kártevőirtási (IPM) gyakorlatok követése, amelyek magukban foglalják a spinetoram használatát más kártevőirtó módszerekkel, például a biológiai ellenőrzéssel, a kulturális gyakorlatokkal és más rovarirtó szerek felhasználásával, különböző cselekvési módokkal.
Rovarbiológia és ökológia
A cél rovarok biológiája és ökológiája szintén szerepet játszik az ellenállás fejlődésében. A rövid életciklusú rovarok és a magas szaporodási arány, például levéltetvek és fehérfehelyek nagyobb valószínűséggel alakulnak ki az ellenálláshoz. Ennek oka az, hogy több generációt tudnak előállítani egyetlen növekedési időszakban, lehetővé téve a rezisztens gének gyors szelekcióját és terjedését.
Ezenkívül a rovarok mobilitása és elterjedési képessége befolyásolhatja az ellenállás fejlődését. A rovarok, amelyek könnyen mozoghatnak a különböző területek között, rezisztens géneket vezethetnek be az új populációkba, felgyorsítva a rezisztencia terjedését.
Környezeti feltételek
A környezeti feltételek befolyásolhatják a spinetoram elleni rezisztencia kialakulását is. Például a hőmérséklet, a páratartalom és a talajtípus befolyásolhatja a rovarirtó stabilitását és kitartását a környezetben. Egyes esetekben a környezeti tényezők javíthatják a rovarok méregtelenítési képességét vagy csökkenthetik a spinetoram hatékonyságát.
Stratégiák az ellenállás kezelésére
Rovarirtó szerek forgása
Az ellenállás kezelésének egyik leghatékonyabb stratégiája a spinetoram elforgatása más rovarirtó szerekkel, amelyek különböző cselekvési módokkal rendelkeznek. A rovarirtó szerek különböző osztályai közötti váltakozással csökkent a rovarpopulációra gyakorolt szelektív nyomás, ami megnehezíti a fejlődés ellenállását.
Például forgathatja a spinetoramot rovarirtó szerekkel, példáulIzofenphos-metil-peszticid | Széles spektrumú talaj rovarirtó szerek a mezőgazdasági növények számára-gyors hatású és tartós maradék hatás, amelynek eltérő működési módja van, és a rovarok idegrendszerében különböző receptorokat céloz meg.
Keverékek használata
Egy másik megközelítés a spinetoram és más rovarirtó szerek keverékének használata. Ez növelheti a kezelés hatékonyságát és csökkentheti a rezisztencia kialakulásának valószínűségét. Fontos azonban annak biztosítása, hogy a keverékben lévő rovarirtó szerek kompatibilisek legyenek és eltérő hatásmódokkal rendelkezzenek.
Például a spinetoram keverékeCIS-9-Trosén 90% (Z) -9-irozin 90% CAS 27519-02-4vagyRovarirtó transzflutrin 92%TC CAS no 118712-89-3jobb irányítást nyújthat a kártevőknek, és segítheti az ellenállás kialakulásának megelőzését.
Megfigyelés és korai felismerés
A kártevőpopulációk rendszeres megfigyelése elengedhetetlen az ellenállás korai felismeréséhez. A spinetoram hatékonyságának és a rezisztens rovarok jelenlétének nyomon követésével a mezőgazdasági termelők és a kártevőirtó szakemberek időben megtehetik az ellenállás kezelését.
Ez magában foglalhatja a kártevőirtó stratégia, például a felhasznált rovarirtó vagy az alkalmazási arány módosítását. A korai felismerés és beavatkozás megakadályozhatja az ellenállás széles körű fejlődését, és biztosíthatja a spinetoram folyamatos hatékonyságát.
Következtetés
A spinetoram elleni rezisztencia kialakulása összetett kérdés, amely több mechanizmust és tényezőt tartalmaz. Spinetoram szállítójaként elkötelezettek vagyok a kiváló minőségű termékek biztosításáért, valamint a gazdálkodók és a kártevőirtó szakemberek támogatása iránt az ellenállás kezelésében. Az ellenállás fejlesztésének mechanizmusainak megértésével és a megfelelő kezelési stratégiák végrehajtásával biztosíthatjuk a spinetoram hosszú távú hatékonyságát a kártevőirtásban.
Ha érdekli, hogy többet megtudjon a spinetoramról vagy más agrokémiai termékekről, vagy ha meg szeretné megvitatni a kártevőirtási igényeit, és felfedezni a lehetséges vásárlási lehetőségeket, kérjük, ne habozzon elérni. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk megtalálni a mezőgazdasági műveletek legjobb megoldásait.
Referenciák
- Sparks, TC, Crouse, GD, Watson, GB és Thompson, GD (2001). A Spinosyns: kémia, biológia, hatásmód és rezisztencia. Pest Management Science, 57 (9), 896-905.
- Liu, N., és Yue, Q. (2010). A Diamondback Moth, Plutella Xylostella (Lepidoptera: Plutellidae) ellenállási mechanizmusai és kezelése. Az entomológia éves áttekintése, 55, 131-151.
- Scott, JG (1999). A rovarirtó rezisztencia molekuláris mechanizmusai. Az entomológia éves áttekintése, 44, 145-163.
